Hébék plusz megint egy kis Rembrandt
Nagyon hirtelen jött ez a hideg – bár ma és tegnap annyira nincs is, viszont most meg állandóan csöpörészik az eső – egyszerűen nincs kedvem kimenni tevékenykedni a kertbe. Pedig volna mit csinálni: füge porbujtása és hajtatása, kefevirág hajtatása, rododendron adjusztálása, a fűszernövények visszavágása, aztán szárítása konyhai felhasználás céljából, a paradicsom és a chili maradványainak kiszedése, a kis kert kitisztítása. Szerencsére egyelőre leveleket nem kell söprögetni, na azt senki nem szereti. Meg nem is nagyon lehetne, mert minden nagyon nedves.
Az egyik rododendronom valami csúnya gombás fertőzést kapott. A múltkor levágtam egy beteg levelét és elvittem a gazdaboltba, a tulaj mindent tud a növényekről és a kertről, de ő is percekig hümmögött, hogy mi a teendő ezzel. Aztán adott egy szert, hogy azzal permetezzek. Szerintem bevált, mert úgy tűnik a fertőzés nem terjed tovább, viszont a beteg leveleket le kell vágni már esztétikai okokból is.
A hébéket, vagy veronikacserjéket nyugodtan ki lehet ültetni, fal mellett vagy másik növény társaságában át tudnak telelni. Nekem a kis kertben vannak, ami a garázs felett van a teraszon, így alulról soha nem hűl be annyira a talaj, hogy bajuk legyen. De volt olyan, amikor a konyhaablak külső párkányán voltak cserépben, ott is átteleltek. Egy dologra kell figyelni, hogy amikor belepi a hó, szabadítsuk ki alóla, mert befullad és elpusztul. Én sajnos jártam így kettővel is.
De ha már itt tartunk:
És egyébként meg minden összefügg mindennel, mert ugye az előző poszt Rembrandt egyik festményéről szólt, illetve a festmény utóéletéről Peter Greenaway szerint.
Viszont Rembrandt festett képet Ganümédész elrablásáról is. Amely képen megjelenik újra az, hogy Rembrandt nem tisztelte ájultan az akkori olasz témákat – ahogy az egyébként divat volt ott a Németalföldön –, mert általában, ha ilyen témát választott, akkor elég ironikus módon valósította meg.
A képen Ganümédész, aki egyébként a görög mitológia szerint szépséges ifjúvá serdült, bizony egy síró-picsogó, az ijedtségtől éppen bepisilő fiúcska és hát nem a szebbik fele világít, Zeusz sas képében rabolja épp. Így aztán nem is érti a szemlélő, hogy mi volt Zeusz vágyainak tárgya. Legalábbis Rembrandt olvasatában.
Az idézet és a képek a Wikipédiáról valók.
Én zokniban csak a nomádportán alszom - néha...
Nagyon szeretem Rembrandt képeit, a fény-árnyék játékokat, a pompát, de ez a szegény Ganümédész - mondjuk ki - kifejezetten randa a képen. Nem tudom, van-e egyáltalán "szebbik fele"...
A zsenialitás ott van a képen, mégsem ezt kérném a szobafalamra. (Ragaszkodom az esztétikus darabokhoz:)
Hát igen, Rembrandt nem kímélte a mitológiát és annak a kortársai által képviselt fennköltségét.:)
Ha megnézed az Európa elrablásáról készült képét, akkor azon egy ostoba, sikoltozó nőszemélynek ábrázolja. Vagy amin Diána fürdik a nimfáival és Kaliszto terhes, pedig szüzességet fogadott. A legtöbbször szatírát festett ezekben a témákban. A Dianáson kifejezetten a leselkedést gúnyolja ki.
Persze, értem én a szatírikus szándékot, egyszerűen csak szívesebben járatom a szemem a (nekem) szép dolgokon. Ilyen önös érdekek is vezérelnek...:)
A "fény-árnyék mesterei" közül - egy másik korszakból - kedvencem még Caravaggio, a Szent Pál megtérését is jó ideig el bírom nézegetni.
Érdekes, de én is zoknira akartam írni. Vagyis az elalvásnál Komjátiban a hanyatt fekve pózban törökülési kereszttel rövidítettem magam a paplan alá.
Működik. Így már az orromig húzhatom a takarót, és egymást fűti a talpam és a combom is.
És így bírsz maradni egész éjjel? Nem gémberedsz el?:)
Biztos nem tudnék így aludni, pedig kiskoromban hason fekve magam alá húztam a térdem. Akkor még egy pózban képes voltam végigaludni az éjszakát, mostmár sokat forgolódom.
Hát ezt azért inkább hanyatt. Hason más technikám van.
Fázás ellen még jó az is, ha a vállamra terítek egy plédet. ÚGy, mint Demis Roussos, nagy tógában bújok a paplan alá.