Fény a kertben, sötét az erdőben

Ma kissé le vagyok amortizálva, tegnap nappaliátrendezés folyt egész nap, de szerencsére ma is nagyon szép napsütésben lehetett kint bóklászni a kertben, aztán leülni és finom forró illatos teát iszogatni.


Japán juhar (Acer palmatum)





Alpesi harangvirág (Campanula carpatica). Tavaly a hó alatt is virágzott.








Kúszó rozmaring (Rosmarin officinalis ’Prostratus’). Ebben az évben már harmadszorra virágzik.

Még mindig nem megy ki a fejemből Lars von Trier új filmje, az Antikrisztus. Mondjuk, nem csoda, mindig nagy hatással vannak rám a filmjei, meglehetősen megerőltető ezeket nézni.
Ha az eddig általam látott filmjei mind megváltás történetek, akkor ez egy anti megváltás történet, nemcsak a cím miatt. Itt a szereplők nem tudnak egy magasabb minőségű létezési szakaszba lépni, ahogy az egy rendes megváltás során történik.
Olvastam egy pár kritikát a filmről, az az érzésem, nem ugyanazt láttuk. Teljes félreértés, hogy a női szereplő gonosz lenne. Pszichotikus. Ezért sem lehet számára megváltás.
Charlotte Gainsbourg egyébként is a kedvenc színésznőim közé tartozik – éppen tegnap este volt az m1 műsorán a vele készült Jane Eyre-változat Zefirelli rendezésében.
Az Antikrisztust Lars von Trier saját bevallása szerint mély depressziós állapotban készítette, azt is nyilatkozta, hogy nagy segítségére volt a napi 10 oldalnyi forgatókönyv írása.
Az biztos, hogy nagyon pontosan mutatja be a gyászt, a fájdalmat, a depressziót és a pszichózis egy bizonyos formáját.
Arról is – láthatóan – igen alapos tudással rendelkezik, hogy mennyire szabad, illetve pont hogy nem szabad egy érzelmeileg bevonódott társnak terapeutaként viselkedni. Bár azt gondolom, hogy a férj – Willem Dafoe, így próbálja meg a racionalizáláson keresztül valahogy viselni a saját fájdalmát és gyászát.
Szerintem az is teljes félreértés, hogy a film másról sem szól, csak a rendező rettegéséről a női nemtől. Ha megnézzük az eddigi női alakjait – Bess a Hullámtörésben, a Táncos a sötétben Selmája vagy Grace a Dogville-ben – nem hiszem, hogy feltétlenül erre a következtetésre kell jutni. Az más kérdés, hogy Lars von Trier a maga állítása szerint mindentől fél, kivéve a filmcsinálást.
Az meg, hogy ez a kamaradarab egy erdőben játszódik, nem véletlen, hiszen az erdő mindig is atavisztikus félelmek forrása volt, nem kell messzire menni, nézzük meg a népmeséket.
Speciel én sem érzem komfortosan magam az erdőben, mondhatni a biztonságérzetem bizony elhagy ott.

Szerintem mindenképpen érdemes megnézni a filmet, igaz, fel kell készülni a szenvedés minden formájára és azoknak a néző általi elviselésére.

Interjú Charlotte Gainsbourggel a Telegraph-ban.

Hanczur  – (2009. november 3. 16:34)  

Pedig az erdő veszélyét szinte csak a vadászó ember jelenti kicsiny hazánkban.
Ha nem taposol el sivalkodó csíkos hátú kismalacot, nem akar megtámadni egyetlen vérengző mókus sem.
Talán a kullancsveszély, meg a nyári forróságban támadó legyek a legszörnyűbbek, amivel találkoztam.
Állítom, hogy a budapesti séta a belvárosban fényes nappal több veszéllyel jár. Sokkal jobb, ha az ember ilyen esetre otthon hagyja a pénztárcáját és a bankkártyáját is!

Makka  – (2009. november 3. 16:44)  

Nyilván valami archaikus félelem van itt, kérem.:)) Én sem a kis őzikékre gondolok, amikor rossz érzésem támad. Bár meg kell jegyeznem, a filmben van őzike és nem komfortos nézni. Sőt.
Inkább az átláthatatlanság, a derengő fény, amelyben nehéz jól kivenni a körvonalakat... Egyébként olyan 10 éves korom körül konkrétan az volt a félelmem az erdőben, hogy ahogy megyünk és fordulunk be az ösvényen, akasztott ember fog lógni a következő fán.

Hanczur  – (2009. november 3. 19:24)  

Hm. Hát nem fenyvesben kell kirándulni karácsonykor.
Az ilyen karácsonyfadíszek szerencsére ritkák az erdőben.
Nekem inkább olyan védelmet adó hatása van a sok fának együtt. Nem fúj annyira a szél, és nyáron nem tűz annyira a nap.
Próbálj gondolkodni is, ne csak érezni! Szerintem az erdő tartogat annyi látnivalót, hogy ne belső élményekkel birkózz benne.

Makka  – (2009. november 3. 22:12)  

Amikor szorongás van, nem nagyon van helye ugye a racionalitásnak. Nem elhatározás kérdése. Pont ez a szorongás lényege.
Az erdő kívülről olyan zárt. Nem nagyon enged magába. Amikor meg benne vagyok, akkor nem szeret megtűrni. Legalábbis ezt érzem.
Egyébként nem félek az erdőben, csak nem szeretek ott lenni.

Hanczur  – (2009. november 4. 22:04)  

Kár. Mármint, hogy nem szeretsz erdőben lenni. Nufi is a teret imádja.
De a szorongásról nem sokat tudok. Ha ilyesfajta érzések közelítenek, másra koncentrálok.
Pl. a tériszonyom biztos rokon a szorongással. A magasban használom a 'nem nézek lefelé' és a 'van mit csinálnom, nem magammal törődöm' megoldást.
Nem legyőzöm, hanem kikerülöm.

erős ildikó  – (2009. november 4. 23:22)  

A kerted még mindig gyönyörű - a hideg dacára. A japán juhar különösen lenyűgöz.

erős ildikó  – (2009. november 25. 20:44)  

Már mióta nem látom, mit csinál a kerted...csak nem alszik?:)

Makka  – (2009. november 25. 21:51)  

Az hagyján, de én sem nagyon látom, mit csinál.:) Nem nagyon van kedvem mostanában semmihez... Most nehezen viselek pár dolgot, ami szomorúvá és dühössé tesz.

erős ildikó  – (2009. december 1. 16:18)  

Kár..., de tudom, van ilyen időszak.
Pedig a kerted csodaszép, és folyamatosan változik, jó lenne látni sok-sok arcát, a november-decemberit is!

Hanczur  – (2009. december 5. 13:01)  

Még valami!
Eddig is jobban szerettem a könyveket, mint a filmeket. Rá kellett jönnöm, hogy a zenész és a karmester bonyolultságbeli különbsége van legalább a film és a (forgató)könyv között.
Én simán nem hallom meg a reklám szövegét még akkor sem, ha vissza tudom mondani, és más filmet látok, ha jó hangulatom van, mint amikor valami máson (is) jár az agyam, pedig esetleg ugyanaz a korong van a DVD lejátszómban.

Makka  – (2009. december 15. 8:40)  

Én egyformán szeretem a könyveket és a filmeket. Bár mostanában inkább filmeket nézek, mint könyveket olvasok. Az az igazság, hogy nem találok olyan jókat. Meg a filmekhez könnyebben hozzá tudok jutni, mint a könyvekhez.

A hangulat nagyban befolyásolja a befogadást.
A karmester és a forgatókönyvíró meg a rendező szerintem kicsit mást csinál. Persze abban az esetben, ha nem már meglevő könyvből írják a filmet.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
MyFreeCopyright.com Registered & Protected

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP