Közkívánatra: okra
Megosztás
>> 2010. május 9., vasárnap –
konyhakert,
okra
Hédi kérdezte, hogy néz ki a kikelt okra. Íme:
A tegnap nagy büszkén bejelentett háromból egyet éjjel megrágtak a csigák, így csak ez a két félve őrzött példány van.
Csigainvázió van az idén, tavaly ilyenkor nem volt ennyi ekkora méretű dög.
Ha lenne gusztusom, összeszedném, hat napig éheztetném őket, majd fűszeres vajjal – főzés után – megsütném. Igazából nagyon finom étel, annak idején elég sokat vettünk fagyasztottat és megsütöttük sóágyon, de az elkészítésére nem vállalkoznék.
Kaptam okramagot, de a vetéssel - úgy gondoltam - elég lesz a lehűlés után foglalkozni. Talán jól is tettem, mert nyolc fok van, az nem igazán okrabarát. Szép, robusztus növénykék, ahogy kel, én is írok róluk.
Jaj, örülök neki! Kíváncsian várom majd, nálad hogy nőnek.
Ne is mondd ezt az időt, az előbb pár percre kimentem az erkélyre, hogy a kissé szévédettebb részére húzkodjam a két széket meg a kis asztalt, és közben szabályosan lefagyott a kezem.
Ja igen, állítóla a jövő hét közepétől már emberi időjárás lesz.