Hóviharban

Tegnap reggel hóvihar volt nálunk, nemcsak a már leesett könnyű havat hordta az erős szél, hanem havazott is még egy kicsit.














Read more...

Jó sok hó

Örvendetesen sok hó esett ma. Éppen bevásárolni voltunk, amikor rákezdett, fél óra múlva már csak úgy tudtunk elindulni haza, hogy kocsit kellett takarítani.
Nagyon szeretem a hóesést, nézni bentről a jó meleg szobából, de sétálni is benne. Amíg a Móricznál laktam, azért szerettem, mert minden sokkal lassabb lett, elcsöndesedett a város. Puhán lehetett mindent hallani. Kitisztult a levegő is.
Mióta kiköltöztünk a városból, azóta egész más minőség az összes évszak, így a tél is. A hóesés itt ugyan munkával jár – el kell takarítani a teraszról, a lépcsőről és a garázs elől –, de kifejezetten élvezem, hogy kint lehetek a hóban.




Délután 4 óra felé.




És most, 7-kor.





Marianne Faithfull: For Wanting You – Vagabond Ways

It comes as no surprise
Your face filled with lies
Hovers all around me in this room

Clouds hung with my dismay
A hot bed where we lay
Your every kiss tasting like a tomb

If time becomes a judge
If my body holds a grudge
It’s just because I needed sanctuary

Your skin under my nails
My curiosity that failed
To save myself for something that I need

I don’t wanna bleed
Or bruise up black and blue
Do I deserve these things
All for wanting you?

Like some virgin with her cloth
I play the goddess coming through
Now I play the parting slave
All for wanting you

We do things ’cause we must
The law of love and lust
Comes together just like oil on flame

I looked in to your eyes
You saw me naked for a while
How d’you like it in my little nest?

Who was really using who?
In here the scent of you
Stains the sheets with memory and lust

When I get back on the street
Tell everybody that I meet
Maybe these aren’t scars, they’re only rust

I don’t want to bleed
Or bruise up black and blue
Do I deserve these things
All for wanting you?

Like some virgin with her cloth
I play the goddess coming through
Now I play the parting slave
All for wanting you

Read more...

Végre napsütés, hó és hideg

Végre sikerült kitalálnom, mire is lesz jó nekem ez a blog azon kívül, hogy néha fecserészek majd filmekről, festőkről, a képeikről meg zenéről. Ha végre hozzájuk jutok majd, akkor könyvekről és az íróikról is. Természetesen a kertről is szól majd, arról, ami most van, és arról is, ami majd csak lesz.

A múlt hét végén megtaláltam a Stieg Larsson által írt  Millenium-trilógia második részéből készült filmet. Az eredeti címe Flickan som lekte med elden. Nem hatott akkor a revelációval, mint az első rész, legalábbis a film. Ugyanis a regényeket még mindig nem tudtam elolvasni. De mindenképpen érdemes megnézni már Noomi Rapace miatt is, aki a főszerepet játssza.






A történetek másik főszereplőjével, Michael Nyqisttel.

Ma már érdemes volt kimenni a kertbe is a szép napsütésbe. Piszok hideget lehet érezni a szél miatt, de én ezt szeretem, ha már tél van. Jó lenne, ha karácsonykor is valami hasonló idő lenne.


A rozmaringom még mindig virágzik.


A japán azáleáim remélem valóban télállóak, ahogy rájuk volt írva.


Ezt a kis növényt azért szeretem, mert ahogy jön a hideg, egyre szebb színt vesz fel.


Az új, apu által készített madáretető éppen madarak nélkül a fügefán.


Egy magányos és valószínűleg törékenyre fagyott rózsa.


A kiskert és az árnyékom.


Rózsák és japán babér.

Az első három kép még a múltkori enyhébb havazáskor készült.

Aztán múlt héten megnéztem a Public enemies-t is Johnny Depp-pel. Elég vegyes kritikákat olvastam róla, szerintem nem olyan rossz, bár volt már jobb szerepe is Johnny Deppnek, ez kétségtelen.
Találtam két újabb angol sorozatot is. Az egyik címe Misfits, a másiké pedig Paradox.
Úgy veszem észre, mostanában a vámpírozás mellett az is nagyon kedvelt téma, hogy mit tudunk kezdeni a jövővel, ha bármi kis információnk is van róla. Mennyire szabad megváltoztatni, mennyire nem, lehet-e egyáltalán stb. És ha igen, akkor mik a következmények, amelyeket ugye elég nehéz felmérni, a jövőről van szó. Mi jelent nagyobb veszélyt, ha teszünk valamit, vagy ha nem?
És még vár rám a Taking Woodstock című film is. Ang Lee rendezte és játszik benne Imelda Staunton, aki gyakorlatilag nem tud rossz lenni semmiben. Amennyit láttam belőle, elég vicces lehet.
Itt van már a gépen Michael Haneke legújabb filmje is, a Das Weisse Band. Nincsenek kétségeim, hogy nem lesz egyszerű végignézni.
Michael Haneke egy másik filmjét is érdemes megnézni, A zongoratanárnőt. Elfriede Jelinek regényéből készül, aki szerintem konkrétan nem százas, de nagyon jól ír, 2004-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A legújabb regénye, a Neid (Irigység) csak a neten az írónő honlapján olvasható, nem jelenik meg nyomtatásban.
A zongoratanárnős filmben Isabelle Huppert játssza a főszerepet, neki minden filmjét ajánlom megnézni, mindegy, ki rendezi. Pl. a Köszi a csokit! címűt is.

Read more...
Related Posts with Thumbnails

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP