Mióta a fügefára került a madáretető, mindennapos program reggel lesni a madarakat, ahogy reggelizgetnek. Sajnos nem ismerem a madarakat, oké, a cinkét felismerem, de hogy milyen cinke, azt már nem. Viszont a meggyvágót azt bizton, de sajnos olyan félénk madár, hogy még ablakon keresztül sem sikerült eddig lefényképezni. És egyébként is ők olyankor érkeznek, amikor általában még nem keltem fel.
Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes).
Ma nem voltak olyan sokan – egyik nap, amikor legutoljára havazott, kb. 40-50 madárka volt, meg is lepődtem, milyen sok fajta lakik a környéken – és ma a cinkék sem rúgtak labdába, mert csak a képen látható
számomra ismeretlen fajtájúak lakmároztak, az érkező cinkéket pedig eltanácsolták.
Lehet, hogy zöldikék?
A cinkék különben nagyon viccesek, igazi jó gyerekek, mert nem az etetőbe betelepülve esznek, hanem egy-egy napraforgómagot felkapva kiülnek az ágakra és a lábukkal tartva a magot szépen felbontják, majd kicsipegetik a belsejét. Aztán megtörlik a szájukat = az ághoz kenik a csőrüket mindkét oldalról. Egyébiránt meg nem is viselkednek olyan jól, meglehetősen agresszív kis állatok, erős bennük a territoriális viselkedést irányító késztetés.
Sajnos megint megérkezett az egyik növényküldő cég tavaszi katalógusa. Azért sajnos, mert ilyenkor mindig elkap a láz, hogy milyen növényeket kellene beszerezni, ha nem is az adott cégtől, de olyan helyről, amit megbízhatónak tartok. De miután a mostani kert inkább díszkert, a konyhakerti terveimet egyelőre csak dédelgetem, megvalósítani nem nagyon lehet. Viszont azért pár dolgot lehetne a mostaniba is rakni. Ám meg kell gondolnom az ültetgetést, mert a házat áruljuk, nem akarnék mindent, amit beültettem, itthagyni.
Először is mindenféle bogyós gyümölcsöt. Nem tudom, miért, de egyszerűen odavagyok a piros/kék bogyós gyümölcsökért, a színük és az ízük is lenyűgöz. És hát ezek ugye általában bokrok és cserjék, azok meg egy díszkertben is jól meglennének. A következő kertben ilyen elrendezést tervezek.
Szibériai mézbogyó (Lonicera kamtschatika).
Ilyen mézbogyóból készült likőrt kaptunk egyszer S. nővérééktől, nagyon finom volt. Olyan erős színanyaga van, hogy az üveget belül kékre festette.
Ribizlik.
Lila málna (Rubus x neglectus).
Szedermálna vagy tayberry.
Aztán kékáfonya, piros áfonya, tőzegáfonya, homoktövis, fekete szeder, málna, fanyarka, sötétpiros levelű bodza, hegyikörte, eper, som, naspolya...
Fekete berkenye (Alonia melanocarpa)
Nem tudom, mekkora kert kéne ám mindehhez. Illetve sejtésem az van.
Viszont virágokról lehet álmodozni nyakló nélkül, azok elférnek az erkélyen, a teraszon. Ezeket vettem számba, miközben a havat lapátoltam a teraszon, és fényképezgettem néha.
Rododendron.
Francia levendula (Lavandula dentata).
Kakukkfű (Thymus vulgaris).
Japán babérhanga (Pieris japonica).
Erre a tavaszra kék és fehér virágokat szeretnék. Nyilván nem állok meg majd ennél a két színnél, ismerem magam.
Aztán majd a télikertet is be lehet népesíteni. Mert az egészen biztosan lesz a következő házban. És akkor feltétlenül lesz gránátalma meg piroslevelű banán. Mert a piros/bordó levelű növényeket is nagyon szeretem valamiért. Télálló banánja van a barátnőmnek, már beígérte, hogy kapok majd belőle. Zöldlevelű, de nem télállót is.
Piros levelű díszbanán Musa Red (Ensete Ventricosum „Maurelli”)
