Új dizájn és outcoming

Kész vagyok ettől az időjárástól. Így bezárva a szobába variáltam kicsit.
Gondolom, tök egyértelmű, hogy átdizájnoltam a blogot (kár, hogy a fészbuk békávébusz kékjével nem lehet semmit sem kezdeni). Csak azért említem meg, mert az eddig megszokottól eltérően a linkek – növények beszerzési helyei, szerszámok, hasznos linkek, az olvasni ajánlott és a kertblogok – a lap alján találhatók, nem az oldalsávban. Elég régóta vágytam egy sokkal letisztultabb, egyszerűbb sablonra, mint az eddigi volt. Márcsak azért is, mert az előzővel kapcsolatban a színein kívül semmivel nem voltam elégedett.

És ami az outcomingot illeti, ki kell jelentenem, hogy belezúgtam egy franciába. Pedig nem állhatom őket. Igazából az összes délszaki népség férfipopulációjával kapcsolatban így érzek. Tudom, hogy ez így borzasztó ostobán hangzik, de miért pont én lennék mentes az előítéletektől és a végletes leegyszerűsítésektől, amikor bizonyos embertársaimat emlegetem.
Tényleg nagyon hülyén hangzik, amikor kijelentem, hogy nem bírom a franciákat, merthogy eddigi életem során szinte semmilyen kapcsolatban nem voltam eggyel sem. Biztos ez is olyan generációkon átívelő érzés, mint például a hajvágás utálata, rosszul vagyok attól is, amikor a fodrász matat a fejemen és vagdossa a hajam. Hát igen, voltak olyan felmenőim, akikkel nagyon ki lett szúrva a világháborúk között és után – anyai nagyanyám felvidéki volt. És olyan is, akit meglincseltek a származása miatt – apai nagyanyám apja pedig zsidó volt.
Na, de visszatérve a franciára, aki meghódított, aki ráadásul nem is magas és még szőkés is. Julien Dorénak hívják és 2007-ben megnyerte a Nouvelle Star című vetélkedőt, alias francia megasztár. Gyakorlatilag megölte a műsort, mert az utána következőket mindig vele hasonlítják össze és nyilván senki nem olyan, mint ő.
Nagyon ritkán lehet olyan előadót látni, aki ennyire képes kiadni magát érzelmileg a színpadon és ilyen elképesztő hatással van a hallgatóságára – érdemes majd az alant következő videókon (tobzódni fogok, szólok előre) megfigyelni a zsűriben ülők arckifejezését, különös tekintettel Marianne-éra.
Szóval tényleg nagyon ritka az, aki ilyen stílussal és stílusérzékkel rendelkezik, tényleg úgy érzi az ember, hogy bármire képes, bármit el tud énekelni úgy, hogy annak a dalnak más jelentése és jelentősége lesz, pedig az is nyilvánvaló, hogy nem a világ legnagyobb hangja. Az iróniával is remekül bánik, elegáns. Egészen elképesztően buggyant egy fickó. Celle barátosnémmal egy egész estét szenteltünk neki.
















Read more...

Közkívánatra: okra

Hédi kérdezte, hogy néz ki a kikelt okra. Íme:




A tegnap nagy büszkén bejelentett háromból egyet éjjel megrágtak a csigák, így csak ez a két félve őrzött példány van.
Csigainvázió van az idén, tavaly ilyenkor nem volt ennyi ekkora méretű dög.
Ha lenne gusztusom, összeszedném, hat napig éheztetném őket, majd fűszeres vajjal – főzés után – megsütném. Igazából nagyon finom étel, annak idején elég sokat vettünk fagyasztottat és megsütöttük sóágyon, de az elkészítésére nem vállalkoznék.

Read more...

Egy hosszabb beszámoló

Nem egyszerű a blogger élete, ha kertészkedik is. Igaza van IL-nak, valóban folyton változik most a kert. Már többször nekikezdtem volna a posztoknak, de a képek mindig idejüket múlták, mire eljutottam volna az írkálásig. A délelőtti állapotok gyakorlatilag nem hasonlítottak a délutániakhoz, olyan burjánzás van minden téren.
Állandóan csak emlegetem a kölcsönkertet, de még sosem mutattam be. A múlt héten készítettem néhány képet, tehát csak valami közelítő elképzelése lesz minden olvasónak, azóta nyilván minden egy kicsit nagyobb és erősebb lett, márcsak azért is, mert jó kis eső volt a héten. És jó pár palánta is megtalálta a helyét a már többször emlegetett romantikus elrendezésben. Bár az én fogalmaim szerint ez inkább káosz, de sebaj.



Az itt még üres területeken tanyáznak a palánták már.

É. sajátkezűleg készített kis tava. A kicsike onokaöccse által állandóan abúzálva van, folyton teledobálja mindennel, ha meg nem, akkor beleugrálni készül.

Ja, egyébként úgy tűnik, szar került a palacsintába, mert kicsike onokaöccsék ide fognak költözni – É. szüleié volt nagyon régen a ház, de kettéosztották sógornőék ideköltözése miatt. És a másik házrészt akarják elfoglalni, miután idős sógornő otthonba került ápolás céljából.
Sajnos kicsike onokaöccs anyukája nagyon nem szimpi, apukához még nem volt szerencsém. Szóval a kölcsönkerti királynőségnek úgy tűnik, vége szakad. Kíváncsi leszek, É. meg tudja-e oldani a házirend kezdetektől való betartását. Miszerint lehetőleg az szedje le a cuccokat, aki ültette és gondozza, kicsi gyermek ne dúljon kedvére, a paradicsompalánta nem helyettesíti a focilabdát stb. Bár, mondjuk, én egy kétévest nem nagyon engednék ki egyedül a kertbe.



Retek. Nyoma sincs a bolháknak, Ágiék hagymakeveréses módszerével ültettünk magot.

Mángold.

Eper.

Apropó eper. Május 20-a után kezdődik a szedd magad Érden is. És ezt is megértem, hogy használja valaki az én fényképemet a honlapján. Fura, mert sosem gondoltam volna, hogy pont az én képeim tetszenek meg annyira valakinek, hogy kérés nélkül felpakolja magához. De sebaj, egészségére! Én biztos nem fogok ebből olyan hisztit csinálni, mint egyesek a gasztroblogger szférából. A recept nem az enyém.

Fekete ribizli.

Naspolya.


Ja, igen, ígértem Ágiéknak, hogy beszámolok az okra-projektről. Amikor fényképeztem, még nem volt látható jele egy darabnak sem, de mára már három (!) kis növényünk is van.

És ez most egy meglehetősen hosszú és képekkel teletűzdelt poszt lesz, merthogy az itthoni állapotokról is beszámolok.
Itthon még nem ültettem el az összes palántát – egy párat megtartottam. Nagy dézsában szeretném nevelni a megmaradt 4-4 koktélparadicsomot, jól fog kinézni a sok kis sárga és piros gömböcke – nagy dézsavásárlás beiktatva. Maradt chili is, annak már végleges helye van.
A fekete paradicsom palántái még erősödnek kicsit, aztán kiültetjük. Csupiéknak is tettem félre belőle.
Elvetettem a bazsalikomot. Szerettem volna csíkokban a lila és zöld változatot, de nyilván nem láttam a már kiszórt fekete magokat az egyik fajtából a fekete földön, így random vetés történt. Nem baj, így is jól fog kinézni.



Aztán rucolát is ültettem. Három nap múlva felemelte a földet a sok kis növény.

A füge mégis magához tért. De jellemzően a ház felőli oldala hajtott ki először. Kevés lesz az első termés.

A francia levendulán rengeteg virág nyílik majd. Nyílt volna azon még több, ha nem türelmetlenkedem és vágom meg március végén azzal a felkiáltással, hogy milyen ronda már az a sok elszáradt ágvég rajta.

És most áttérek a haszonnövényekről a többi „csak” szemet gyönyörködtetőre.



Mocsári hibiszkusz, állítólag mélybordó virágokat hoz majd. A kertész barátnőm ajándéka.


Vaníliavirág. Minden jöhet, aminek köze van a vaníliához.

Banán, szintén a kertész barátnőm ajándéka. A fényképezés óta már a második levelet hozza. Az a növény, amelyikből ez is származik, terem a barátnőm idős szomszédjánál. Olyan édes termést hoz, hogy tényleg összeragasztja az ember száját.

Murvafürt. Nagyon divatos növény lett mostanában. Majd szeretnék egy narancsos-pirosas színút is.

Zanót. Arról volt szó a címkéje szerint, hogy kizárólag karmazsinvörös virágokat fog hozni.

A japán juhar virágzott, majd kis repülő terméseket hozott. Kíváncsi vagyok, ki lehet-e hajtatni a magokat.

Petúniák. Csodásan néznek ki és csodás az illatuk is.

Anyu anyák napija: sétányrózsa. Jobb szerettem volna más színváltozatot, de nem volt választék az adott helyen.

És most a negatív mérleg. A tél pusztítása ugye egyfelől a füge ágvégeinek elfagyása. Aztán két rododendron, két japán azálea és egy japán babér is kifagyott. A rododendronok és az azáleák kaspóban voltak, nem takartuk őket, így történt a csúfság. Egyébként a rododendronok tavasszal egészen jól néztek ki, nem látszott rajtuk a baj, a levéltövekben és az ágvégeken is megjelentek az új hajtáskezdemények. Aztán ahogy beindult a vegetáció, kénytelen voltam tudomásul venni a szomorú tényt, mert pergamenszerűen kemények voltak a leveleik, a hajtáskezdemények elrozsdáltak. És ami ugyan nem fagykár, de a tél számlájára írható, a kefevirág is elpusztult.
A rózsákat megtámadta szerintem a varró darázs. Az új hajtásokba függőelegesen befúrták magukat a rohadék kis lárvák és ott élik világukat, a piszkukat kitologatván a felszínre. Kaptak permetet, de nem leszek türelmes, le fogom vágni ezeket a részeket.



Read more...
Related Posts with Thumbnails

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP