Sünprojekt
Tegnap felhív a szomszédunk, hogy értünk-e a sünikhez. Mer mért, mi van a sünnel? Azt mondja, nem megy arrébb. Mondjuk neki, él? Igen, merthogy iszik egy vizes tálból, de arrébb nem megy.
Na, erre átmentem megvizsgálni a sünit. Odamentem hozzá, rajta a vizes tálon, valóban nem megy arrébb. Kivettem alóla a vizes tálat, akkor látszott, hogy valami baj van a bal hátsó lábával, de igazából, mintha az egész hátsó részével gond lenne. A bal hátsót konkrétan húzza. Kesztyű a vizsgálathoz. Gömbölyödik, a bal hátsó lábát nem tudja behúzni, petyhüdten lóg. De törés nincs benne. Gondolkodunk, hogy akkor most mit tegyünk. Állatorvos? Ja, persze, vasárnap késő délután. Meg bocs, de annyi pénzünk nincs...
Állatmentő? Ugyan kérem! Nehogymár azt higgyük, itt működik valami hasonló is. Jaja, lehet nézegetni az Animal Planetet meg a Discovery-t meg tévedni, hogy az ilyesmi esetleg egyetemes. Nem, nem várjuk azt a felszereltséget, szervezettséget. De talán az elhivatottságot igen.
Volna nálunk is. Elvileg. Szervezet van. Irodájuk van. Pályázaton nyertek erre a tevékenységre ugye nem kis összegeket.
Kijönni nem hajlandók. Elvégre a sün védett állat, hasznos is. De egy állatmentő szolgálatot ez nem érdekel. Mire nézzük a napot? Semmire. Naivak vagyunk. Hát ez van.
Jó, akkor adjunk neki enni. De mit? Mondom, macskakaját, nem vega a sün, a salátát nem szereti. Meg vizet, azt mindenképp.
Egy farakás tövébe tettük, mellé vizet, macskakaját, kapott elég ijesztő színű lila pulóvert vacoknak. A kajára rámászott, úgy aludt. Ez kicsit gyanús volt, szerintem rendes süni ilyet nem tesz. De hát a sün szívós állat...
Sünprojekt – második felvonás
Na, jó, a süni így nem maradhat. Rendes vacok, odú, lakás nélkül. Tehát házat készítettünk neki.
A projekt sajnos nem volt egy nagy siker, jó mondjuk 50%-ban igen. Van sünház. Hátha beleköltözik egy másik.
