Jó sok hó
It comes as no surprise
Your face filled with lies
Hovers all around me in this room
Clouds hung with my dismay
A hot bed where we lay
Your every kiss tasting like a tomb
If time becomes a judge
If my body holds a grudge
It’s just because I needed sanctuary
Your skin under my nails
My curiosity that failed
To save myself for something that I need
I don’t wanna bleed
Or bruise up black and blue
Do I deserve these things
All for wanting you?
Like some virgin with her cloth
I play the goddess coming through
Now I play the parting slave
All for wanting you
We do things ’cause we must
The law of love and lust
Comes together just like oil on flame
I looked in to your eyes
You saw me naked for a while
How d’you like it in my little nest?
Who was really using who?
In here the scent of you
Stains the sheets with memory and lust
When I get back on the street
Tell everybody that I meet
Maybe these aren’t scars, they’re only rust
I don’t want to bleed
Or bruise up black and blue
Do I deserve these things
All for wanting you?
Like some virgin with her cloth
I play the goddess coming through
Now I play the parting slave
All for wanting you
Végre napsütés, hó és hideg
Fény a kertben, sötét az erdőben
Még mindig nem megy ki a fejemből Lars von Trier új filmje, az Antikrisztus. Mondjuk, nem csoda, mindig nagy hatással vannak rám a filmjei, meglehetősen megerőltető ezeket nézni.
Ha az eddig általam látott filmjei mind megváltás történetek, akkor ez egy anti megváltás történet, nemcsak a cím miatt. Itt a szereplők nem tudnak egy magasabb minőségű létezési szakaszba lépni, ahogy az egy rendes megváltás során történik.
Olvastam egy pár kritikát a filmről, az az érzésem, nem ugyanazt láttuk. Teljes félreértés, hogy a női szereplő gonosz lenne. Pszichotikus. Ezért sem lehet számára megváltás.
Charlotte Gainsbourg egyébként is a kedvenc színésznőim közé tartozik – éppen tegnap este volt az m1 műsorán a vele készült Jane Eyre-változat Zefirelli rendezésében.
Az Antikrisztust Lars von Trier saját bevallása szerint mély depressziós állapotban készítette, azt is nyilatkozta, hogy nagy segítségére volt a napi 10 oldalnyi forgatókönyv írása.
Az biztos, hogy nagyon pontosan mutatja be a gyászt, a fájdalmat, a depressziót és a pszichózis egy bizonyos formáját.
Arról is – láthatóan – igen alapos tudással rendelkezik, hogy mennyire szabad, illetve pont hogy nem szabad egy érzelmeileg bevonódott társnak terapeutaként viselkedni. Bár azt gondolom, hogy a férj – Willem Dafoe, így próbálja meg a racionalizáláson keresztül valahogy viselni a saját fájdalmát és gyászát.
Szerintem az is teljes félreértés, hogy a film másról sem szól, csak a rendező rettegéséről a női nemtől. Ha megnézzük az eddigi női alakjait – Bess a Hullámtörésben, a Táncos a sötétben Selmája vagy Grace a Dogville-ben – nem hiszem, hogy feltétlenül erre a következtetésre kell jutni. Az más kérdés, hogy Lars von Trier a maga állítása szerint mindentől fél, kivéve a filmcsinálást.
Az meg, hogy ez a kamaradarab egy erdőben játszódik, nem véletlen, hiszen az erdő mindig is atavisztikus félelmek forrása volt, nem kell messzire menni, nézzük meg a népmeséket.
Speciel én sem érzem komfortosan magam az erdőben, mondhatni a biztonságérzetem bizony elhagy ott.
Szerintem mindenképpen érdemes megnézni a filmet, igaz, fel kell készülni a szenvedés minden formájára és azoknak a néző általi elviselésére.
Interjú Charlotte Gainsbourggel a Telegraph-ban. Read more...
Még mindig csak egyéb meg egy szobai növény
Ezt a növényt kaptuk, persze nem bírtam megjegyezni a nevét, pedig a hozzáértő barátnőm mondta. Valami bibliai nevű csónakja vagy hajója...
Hébék plusz megint egy kis Rembrandt
Nagyon hirtelen jött ez a hideg – bár ma és tegnap annyira nincs is, viszont most meg állandóan csöpörészik az eső – egyszerűen nincs kedvem kimenni tevékenykedni a kertbe. Pedig volna mit csinálni: füge porbujtása és hajtatása, kefevirág hajtatása, rododendron adjusztálása, a fűszernövények visszavágása, aztán szárítása konyhai felhasználás céljából, a paradicsom és a chili maradványainak kiszedése, a kis kert kitisztítása. Szerencsére egyelőre leveleket nem kell söprögetni, na azt senki nem szereti. Meg nem is nagyon lehetne, mert minden nagyon nedves.
Az egyik rododendronom valami csúnya gombás fertőzést kapott. A múltkor levágtam egy beteg levelét és elvittem a gazdaboltba, a tulaj mindent tud a növényekről és a kertről, de ő is percekig hümmögött, hogy mi a teendő ezzel. Aztán adott egy szert, hogy azzal permetezzek. Szerintem bevált, mert úgy tűnik a fertőzés nem terjed tovább, viszont a beteg leveleket le kell vágni már esztétikai okokból is.
A hébéket, vagy veronikacserjéket nyugodtan ki lehet ültetni, fal mellett vagy másik növény társaságában át tudnak telelni. Nekem a kis kertben vannak, ami a garázs felett van a teraszon, így alulról soha nem hűl be annyira a talaj, hogy bajuk legyen. De volt olyan, amikor a konyhaablak külső párkányán voltak cserépben, ott is átteleltek. Egy dologra kell figyelni, hogy amikor belepi a hó, szabadítsuk ki alóla, mert befullad és elpusztul. Én sajnos jártam így kettővel is.
De ha már itt tartunk:
És egyébként meg minden összefügg mindennel, mert ugye az előző poszt Rembrandt egyik festményéről szólt, illetve a festmény utóéletéről Peter Greenaway szerint.
Viszont Rembrandt festett képet Ganümédész elrablásáról is. Amely képen megjelenik újra az, hogy Rembrandt nem tisztelte ájultan az akkori olasz témákat – ahogy az egyébként divat volt ott a Németalföldön –, mert általában, ha ilyen témát választott, akkor elég ironikus módon valósította meg.
A képen Ganümédész, aki egyébként a görög mitológia szerint szépséges ifjúvá serdült, bizony egy síró-picsogó, az ijedtségtől éppen bepisilő fiúcska és hát nem a szebbik fele világít, Zeusz sas képében rabolja épp. Így aztán nem is érti a szemlélő, hogy mi volt Zeusz vágyainak tárgya. Legalábbis Rembrandt olvasatában.
Az idézet és a képek a Wikipédiáról valók. Read more...
A szél, az eső, a hideg és Az éjjeli őrjárat
Ilyen napokon, mint a mai, nem lehet kertezni, pedig kéne. És ahogy az alcímben fenyegetőztem, nemcsak a növények kerülnek elő. Ma sikerült megnéznem a Viasat History-n egy Peter Greenaway által rendezett filmet, dokumentumfilmnek titulálják. A Rembrandt’s J’Accuse az Éjjeli őrjárat című festményről szól, illetve arról, hogy ez a festmény egy nagyon jól megírt vádirat. A festményen található minden bizonyíték azt a vádat támasztja alá, hogy itt valami ronda összeesküvés nyomán gyilkosság történt.
Rembrandt nyomozó, vádló, ügyész és bíró is egyben, aki felderít egy gyilkosságot a rendelkezésére álló nyomok alapján, feltárja a szövevényes emberi, politikai, gazdasági kapcsolatokon, függési viszonyokon keresztül vezető tett hátterét, majd meghozza az ítéletet. Mely ítélet nyomán Rembrandt 15 év alatt elveszti addigi társadalmi megbecsülését, ellehetetlenítik. Az ítélet ugyan maga a nyilvánosság, a festmény láttán mindenki tisztában lehet az elmúlt események aljasságával, erkölcstelenségével, viszont az elkövetők, akikről bebizonyosodik a bűn, továbbra is élvezhetik kiváltságaik minden előnyét.
Ez a festmény 2008-ban a 4. legismertebb a világon, Leonardo Mona Lisája, Az utolsó vacsorája és Michelangelo Sixtus-kápolna mennyezetén található freskója után.
Érdemes a Rijksmuseum honlapján megnézni a képet, mert elég jó minőségben látható. Read more...
Kezdet
A kertes blogot azért kezdem el nagyon kezdő kertészként, mert elég sokat foglalkozom mostanában a növényekkel, a konyhásba túl sok lenne, bármennyire is összefügg ugye a kettő. Másrészről meg szeretnék komolyan elkezdeni információkat és tudást gyűjteni a témában, hogy a saját kert tervezését már most elkezdhessem.
Read more...