11.

M. tegnap este beengedte az esőszagot a hálószobába, míg elment fürdeni. Levendulaillatba burkolózott. Szerette a levendulát minden formában: virág, illatszer, sütemény. De szekrénybe sosem rakta volna. Sehogy nem volt hajlandó legitimizálni a molyok létét.
Közben azon gondolkodott, hogy mióta P. elment, azóta gyakorlatilag automatizmus az élete, mint a járás. Egyik láb a másik után. Egyik nap a másik után. És nélküle száll az idő...

„Ami, ha belegondolunk, nem is olyan egyszerű. Nézzük csak azokat a baleseti sérülteket vagy agyvérzéses betegeket, aiknek újra kell tanulniuk járni, nem megy az olyan könnyen. Szóval akármennyire is úgy tűnik, nem kis energia csak úgy menni.
Májusi eső aranyat ér, de most elég lett volna az esti is. Mostanában, ahogy elhatározom, hogy elmegyek másnap sétálni a környéken, tutira esik az eső. Ezért is kéne egy kutya, hogy kelljen menni sétálni. Kérdés, egy ilyen időhöz az is mit szólna.
A kerti teendők újabban nem merítik ki az energiáimat, bár a húsvét előtti kétnapos maratoni ültetéstől és a kert rendebetételétől azért sikerült alaposan elfáradnom. Meg is mondtam mindenkinek, hogy nem merjen hétfőn a locsolással zaklatni.
Jövőre viszont egészen biztosan lesz magaságyás a kertben. Még rá kell beszélnem valakit, hogy segítsen megcsinálni, egyedül azt talán nem kéne. Bár szerintem szépen komótosan simán menne. Ősszel nekikezdek, tavaszra kész. A keretet is össze tudom ütni, nem lehet az olyan nagy cucc. Az ásást kicsit utálom, főleg ebben a kertben, sóder van szinte mindenütt. Ezért sem lehet csak úgy ültetgetni itt nyakra-főre. Meglátom, hogy megy és attól függően lesz majd két vagy három nagyjából 5-6 m hosszú ágyás.”

Mammka  – (2011. május 13. 23:15)  

Nagyon jó olvasni az írásaidat!Köszönöm!

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP